február

Látogatás a Szabó Ervin könyvtárban

2008. február 13-án tizenkettedik évfolyamos csoportprogram keretében ellátogattunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületébe, ahol a precíz és kiváló idegenvezetésnek köszönhetően rengeteg hasznos információval gazdagodhattunk és bepillantást nyerhettünk a könyvtár mindennapi életébe.
A Wenckheim-palota 1887-ben Meinig Artúr tervei szerint épült emeletes, eklektikus tömbje ma a Szabó Ervin Központi Könyvtár. 1998-2001 között felújították az épületet: hozzácsatolták a Reviczky utcai oldalon épült, XIX. századi egykori lakópalotát, a Baross utcai oldalon pedig építettek egy új, nyolcszintes irodaházat. A három épület találkozásánál a régi szerkezeti elemek közé csúsztatták be az új lépcsőházat, ami így szerves egységbe olvasztja a könyvtár részeit. Az új könyvtár központja így az átriumos belső udvar lett, amit üvegtetővel fedtek le. A lakóház nyitott belső udvarán, a gyerekkönyvtár bejáratánál alakították ki a sárkányos játszóudvart, két hatalmas plasztikával. A Wenckheim-palota belső tereit eredeti pompájukban állították vissza: eltávolították a cédulakatalógus szekrényeit és a polcrendszer egy részét, így megint látható az egykori bálterem káprázatos tükörfala.
Az építészeti műremekkel együtt a könyvtár minden termét megtekintettük, így a szabadpolcos könyvtárt, a bölcseleti, valamint az irodalmi olvasótermet, a folyóirattárt, a gyermekkönyvtárt és a médiatárt.
Megtudhattuk, hogy a könyvtár 60 alkönyvtárral rendelkezik, így a főváros legnagyobb közművelődési intézménye, jelentős kulturális értékek őrzője és közvetítője.
Én tanulmányaim miatt már nagyon sokszor jártam itt, ennek ellenére sikerült egy új oldalát megismernem a könyvtárnak és eddig nem látott területeit is felfedezhettem. Mindenkinek maximálisan tudom ajánlani a könyvtárba való beiratkozást, hiszen egyedülállóan gazdag állományából bárki kedvére válogathat, emellett tanulásra is tökéletesen alkalmas lehetőséget nyújtanak az olvasótermek.

Milán Dorottya (12. évf.)

Ady Pódium

Idén másodszorra került megrendezésre az Ady Pódium, melyen a diákok bemutathatták "Így alkotunk mi" pályázataikat. Ebben az évben is nagyon színvonalas, jól szervezett műsort láthattunk, amelynek során kiderült, mennyi tehetség van az Adyban. Csodálatos prezentációkat, zenei, lírai és prózai előadásokat hallgathattunk meg. Ezen kívül megtekinthettük azoknak a diákoknak a pályaműveit, akik fotó kategóriában indultak. Mivel ez a pódium is nagyon sikeres volt, reméljük, hogy jövőre is lesz alkalom a megrendezésére.

Fülöp Zsófia, Holovcsák Krisztina képei

Sikerünk a KI MIT TUD? versenyen
Ott voltunk

Idén is számított kollégiumunk a népdalkör részvételére a Váci Mihály Kollégium által megrendezett "Ki mit tud?"-on. A kis énekes társulat bővült három új nagyszerű zenekedvelővel: Galyó Evelinnel, Frei Eszterrel és Mészáros Blankával. Így velük együtt próbáltuk ki magunkat a versenyen.
A rendezvényt február 19-től 21-ig hirdették meg, mi pedig egy héttel azelőtt döntöttük el felkészítő tanárnőnkkel, Ági nénivel, hogy megmérettetjük magunkat a többi zenészpalántával. Az előrelátható akadályt rutinunknak köszönhetően könnyen vettük, és néhány próbával aránylag magabiztosnak érezhettük magunkat a fellépéshez. A zenei produkciókat 20-án 16 órától lehetett bemutatni. Mi stílusosan öt órára érkeztünk meg. Mikor beléptünk az előadó terembe, a közönség tekintetével találkoztunk, ugyanis mindenki "pingvin" szerelésben jelent meg, egyedül mi nem. A pirító jelenet után leültünk, majd nagy meglepetésünkre két előadás után a nevünket bemondták a mikrofonba. Mi következtünk. Az izgalom levezetése végett én legszívesebben bemelegítő gyakorlatokba kezdtem volna, de természetesen ezt a körülmények nem tették lehetővé. A lányokkal összenéztünk, elmosolyodtunk, majd Fülöp Zsófi beszámolt és rázendítettünk a kalotaszegi népdalokra. A rázendítés talán egy kicsit erős kifejezés, de a kezdeti félénkséget leküzdve egyre bátrabban énekeltük a műsorszámainkat. Bár a katarzist valószínű nem sokan élték meg az előadásunk alatt, a lényeg, hogy a végére felszabadultan vonultunk le a színpadról. A lámpaláz Blankában és Esztiben még nem csillapodott, hiszen ők egyéni számaik előadására vártak. Rengeteg sokszínű dal szem- és fültanúi voltunk, majd sorra került Eszti, aki a Padlás című musicalből a Valahol című betétdalt énekelte el. Blanka is, és mi is egészen elfáradtunk a rendezvény végére, mikor ő következett. Ám amint felállt a színpadra hihetetlen nagy energiával - ahogy tőle megszoktuk -, kezdte Kovács Katitól a Várlak című számot. A produkciója előtt megkértem, hogy úgy énekeljen, hogy ne maradjon el senkinél sem a "libabőr effekt". A belőle áradó erő és a játék a hangjával megtette hatását. Az eredményhirdetésen kiderült, hogy nemcsak nekem nyerte el a tetszésemet olyannyira Blankánk dala: másodikként bekerült az országos döntőbe. A népdalkör sikere sem maradt el, legalább is egy híres cigány zenekar tagjai körében semmiképp, akik felkértek minket egy közös zenélésre.
Úgy gondolom, mindenki tapasztalattal és nagyszerű élménnyel gazdagodott a rendezvény alatt.
Szép volt, lányok! Hajrá Blanka!

Pápai Zsuzzanna