augusztus

Bimbótábor

Szeptember elsején, szombat délelőtt érkeztünk meg. Mindenki meg volt szeppenve. Kaptuk az információkat. Ki és hol lakik, majd, melyik kulcs hova való, ez a szekrény itt, az a szoba amott, a ruhákat ide kell, a könyveket amoda kell pakolni. Mindenki rohangált az épületben mindenfele, ha megláttuk egymást, mosolyogtunk, de nem szóltunk semmit, majd futottunk tovább, hogy folytassuk a költözködést. Ez ment egész délelőtt, utána ebéd, majd kimentünk a Millenárisra ismerkedni. Mindenki bemutatkozott, megtanultuk egymás nevét. Kicsit oldódott a hangulat, a DT-sek nagyon igyekeztek, mégis furcsa volt még ebben a teljesen idegen környezetben. "Majd megszokjátok!" - mondta minden idősebb kollégista. Ez ugyan nem sokat segített abban a pillanatban, viszont utólag belátva igazuk volt. Este felmentünk a várhoz, bementünk a labirintusba. Akkor már mondhatni teljesen feloldódtunk, végig beszélgettünk, nevettünk mindenen. Így telt az első nap.
Vasárnap egy nagyon vicces vetélkedő volt. 4-5 fős csoportokra voltunk osztva, a város különböző pontjaira kellett eljutnunk és jellemzően gólya (azaz bimbó)-feladatot kellett megoldanunk: rávenni embereket, hogy aláírjanak egy olyan papírt (A tandíj eltörléséért), amit egyébként eszükbe nem jutna; eladni egy saját készítésű, helyben összecsapott rajzot; a Kék a szemé-t ordítva énekelni a Hősök tere szobrai között; egymás bokáját fogva körbefutni a szökőkutat a Margit-szigeten; az egész városban egy pohár vízzel járkálni - ezek a feladatok még közelebb hoztak minket egymáshoz. Ráadásul még hasznosak is voltak, mert megtanultunk tájékozódni a fővárosban. Ez volt a legjobb program az egész táborban. Aznap még egy feladat várt ránk: megismerni az este visszaköltöző régi Adysokat. Voltak ismerős arcok, voltak teljesen idegenek, de mi, bimbók, legalább már annyira ismertük egymást, hogy ne érezzük magunkat elveszettnek. Így telt a bimbótáborunk, ami valószínűleg még sokáig az emlékeinkben marad. Az összes bimbó nevében köszönöm a DT-seknek és a többi táborban résztvevő idősebb kollégista lánynak a sok élményt, és hogy segítettek beilleszkedni.

Benei Nóra