április
1-es, 3-as csoport programja: Finomságok délutánja
El tudsz képzelni annál szórakoztatóbb programot, minthogy a hozzád közelálló barátaiddal ínycsiklandozó sütemények elkészítésén fáradozol? S ez nem minden, hiszen a gőzölgő és illatos finomság nem csupán az ideiglenesen szakács szerepébe bújt diákokat, hanem az egész tanári kart és a kollégium dolgozóit is megörvendezteti. Mi, az egyes és hármas háló tagjai arra vállalkoztunk, hogy kapcsolatunk elmélyítése céljából, és korgó gyomrunknak is eleget téve a Bea néniféle almás és fantás süti megsütése okozta akadályokat leküzdjük.
Az Adyban már régóta szokás, hogy az egyes hálók tagjai közös programok által elmélyítik barátságukat, ám a sütés és főzés nem mindennapi program a kollégium életében. Bea néni azonban mégis vállalkozott arra, hogy ha csak egy apró részlet erejéig, de bevezet bennünket a süteménykészítés rejtelmeibe. Azt már hónapokkal ezelőtt lefixáltuk, hogy mikorra tűzzük ki, eme rendkívül szórakoztatónak ígérkező délutáni programunkat, ezért is Wéber Dóri vállalkozott a hozzávalók megvásárlásához szükséges kevéske pénz összegyűjtésére. Mindeközben pedig mindannyiunk izgatottan várta a pillanatot, mikor is Bea néni hangja felcsendül a már jól ismert hangosbemondóban, és a fél négyes csoportprogramra összegyűjti az illetékes diákokat.
Igen, szerencsére elérkezett ez a pillanat is, és a nehéznek tűnő, ám végül könnyedén véghez vitt sütés folyamatainak megbeszélése után hozzáláttunk az édesszájú családok hivatásos háziasszonyainak hétvégi programjához. Ám mi nem egyedül, és még csak nem is ketten készítettük el a sütiket, hanem egy egész csapat állt a rendelkezésünkre, ennek következtében pedig a hatalmas kacagások közepette észre sem vettük, hogy úgy elrepült az idő. Míg egyikőnk az almát szelte, addig a másik a tészta alapanyagait próbálta összekeverni. Első pillantásra nem tűnt túl bíztatónak az almás szelet kezdeti megjelenése, de Bea néni megnyugtatóan reagált a csapattagok kissé szomorú tekinteteit vizsgálva. Láss csodát, nem is gondoltuk volna, hogy a meleg sütő ilyen csodákra képes, hiszen körülbelül fél óra elteltével gyönyörű aranysárga és gőzölgő almás sütemény került elő a sütőből, mert Bea néni a bűvészeket is megszégyenítő mozdulattal varázsolta elő a "gyors pusztításra" váró finomságot. Nagy önfegyelem szükségeltetett az otthon már megszokott azonnali kóstolás leküzdéséhez, de a megízlelés pillanatára gondoltunk, s így csak távolról szemléltük a még egységes tömbben álló almás sütit. Ezek után, míg mi nyálcsorgatva figyeltük a folyamatot, Bea néni finoman meghintette az elkészült művet egy kevés fahéjas cukorral, majd apró szeletekre vágva tálalta. De a tálalás sem volt ám akármilyen, mert még arról az apróságnak tűnő dologról sem feledkeztünk meg, hogy a cukrászdákban használatos csipkés szélű alátéttel díszítsük a sütik nyughelyét, a tálcát. 
Óriási örömünkre nem csupán egy, hanem két tepsi sütemény is készült, az almás mellett a számunkra eddig ismeretlen fantás sütit sütötte meg a csapat. Eleinte kicsiny probléma merült fel, mert nem volt elég vaníliás puding por, de Szandi készséges szolgálatot teljesítve gyorsan elrohant a közeli élelmiszerboltba, ahol, ha nem is a legtökéletesebb, de a célnak többé-kevésbé megfelelő port megtalálta. A második tészta szerencsére hamar, úgy tíz perc alatt megsült. Ennek a tetejére túróból készült édes masszát, és amint azt a süti neve is mutatja, fanta felhasználásával előállított rikító sárga színű keveréket tettünk. Ezt is apró szeletekre vágtuk, s én személy szerint azon hezitáltam, melyik ínycsiklandozónak ígérkező finomságot kóstoljam meg elsőként. Csakhogy válasz nélkül ne hagyjak senkit, végül az almásat választottam, de a fantás süti is a Daubner cukrászainak remekeivel is versenyre kelhetne. Természetesen megkínáltuk a kollégium dolgozóit és tanárait is, és társainak epekedő pillantásait szemlélve megfogadtuk, hogy legközelebb nagyobb adaggal rukkolunk elő.
Ez a délután számunkra nem csak a sütés élményét, az evés okozta örömet hozta el, hanem az iskola miatti kevés szabadidőnk hasznos eltöltésére is példát mutatott. Hasznos volt, hiszen közelebb kerültünk egymáshoz, és csoportvezető tanárunk, Bea néni színes egyéniségének újabb foltját ismerhettük meg. S ha majd nehéz táskánktól roskadozva pénteken belépünk otthonunk ajtaján, a szokásos "Hogy telt a heted?" kérdésre válaszolván büszkén újságolhatjuk: "Süteményt sütöttem."
József Zsófia