január

Művészeti est

Tegnap, január 22-én, a magyar kultúra napján részt vettünk a kollégiumi diáktanács szervezésében a tanév második művészeti estjén. Ezen a napon emlékezünk arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban megírta a Himnuszt. A kollégiumban is méltóan ünnepeltük meg ezt a számunkra oly fontos évfordulót.
A műsor keretében változatos műfajok szerepeltek, volt ének, vers, próza, sőt még gitárjáték is. Az előadó lányok egy kicsit ugyan izgultak, mégis nagyon szépen szerepeltek.
Fekete Fruzsina prózát választott, mindannyiunk kedves kötelező olvasmányából, Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című humoreszk füzéréből idézett fel egy aktuális darabot, a Magyarázom a bizonyítványom címűt. Gondolom, mindenki jót mosolygott az író stílusán, amit Fruzsi jól érzékeltetett a felolvasásával.
Több szavalat is elhangzott; Káplár Lilla előadta a Mama című verset József Attilától, Polenyik Szilvia Sajó Sándor: Magyarnak lenni című költeményét, Tar Nikolett pedig Petőfi Sándor Csokonaiját szavalta el. Nekem Szilvi produkciója tetszett a legjobban, ez a költemény egy új megvilágítását mutatta a témának.
A dalok között szerepelt műdal és népdal egyaránt. Ezek mind nagyszerűek voltak, nehéz bármelyiket is kiemelni. Kis Vera előadása autentikus volt és ez - szerintem - a legnagyobb elismerés egy népi énekről. A népdalkör dalai tréfásak voltak és vidámságot csaltak a szívekbe, nem hiszem, hogy volt olyan hallgató, aki nem élvezte ezeket a jóízűen előadott nótákat; köszönjük Ági néninek ezt a válogatást. Sándor Fanni szólója külön szót érdemel. Lehet, hogy elfogult vagyok, de a választás kitűnő volt, az előadás élettel teli, szívesen elhallgattam volna bármeddig.
Az egész műsornak méltó befejezése volt a Ha én rózsa volnék közös éneklése (még az igazgató úr is velünk tartott); a dalt Lenkei Kata kísérte gitáron. Ezután minden szereplő munkája elismeréséül emléklapot kapott. Az est az igazgató úr beszédével zárult.
Örülök, hogy a művészeti est hagyománnyá vált a kollégiumi életben. Legközelebb én is szívesen szavalnék, sajnálom, hogy ebből kimaradtam.

Budapest, 2007. január 23.
Szabó Andrea