július

Élménybeszámoló az Expo-Sciences Europe-ról, Moszkváról
(2010. június 27. – 2010. július 4.)

Vasárnap viszonylag sima repülőút után érkeztünk meg az orosz fővárosba, ahol a reptéren Tatiyana Usova, egy kedves egyetemista lány, aki egész héten a segítségünkre volt, már várt ránk. A 22 emeletes hotelünkbe a dán és bolgár delegációval utaztunk. Gyors lepakolás után, máris a nem hivatalos megnyitóra és eligazításra kellet sietnünk. Ekkor kezdtük megtapasztalni, hogy mi is vár ránk: egy izgalmakkal teli hét, ahol soha sincs egy unalmas, elvesztegetett perc, illetve azzal is szembesültünk, hogy az orosz emberek nem tudnak vagy nem szeretnek angolul beszélni, úgy hotelben, mint a reptéren, így Tatiyanára és a delagáció vezetőnk, Petneházi Margit kis orosztudására leszünk utalva.
Az első napunkon a reggelit követően, mindenki egy a projektje témájával foglalkozó egyetemre látogathatott el. Ekkor ért minket a következő meglepetés: mindenhová busszal visznek minket, amely előtt egy rendőrautó megy, lezárva a forgalmat, a gyorsabb haladás érdekében. Úgy tűnik nagyon is komolyan vesznek minket. Körülbelül 1 órát utaztunk, majd megérkeztünk a Moszkvai Nukleáris Technikai Intézetbe (National Research Nuclear University MEPHI), ahol az intézmény vezetője elkalauzolt minket Oroszország atomenergia termelési terveiben, illetve az ezt érintő oktatási rendszerben. Megtudtuk, hogy 22 nukleáris technikával foglalkozó intézmény működik az országban, amelyekben több, mint 35000 diák tanul. Ez nem csak egyetemeket, hanem szakközépiskolákat is magában foglal. Az egyetemi oktatást az elmúlt években átalakították, miszerint háromféle szakképesítést lehet szerezni: lehet valaki alapdiplomás, mesterdiplomás, vagy specialista. Ebből látszik, hogy nagy gondot fordítanak a diploma utáni továbbképzésre is. Az egyetemen emellett számtalan szakra lehet jelentkezni, mely majdhogynem teljességgel felöleli a mai reáltudományokat, itt értve az informatikát, matematikát, de akár a mikroelektronikát is. Az iskolák elvégzése után, Oroszország számtalan atomreaktora kínál álláslehetőséget, ahol már jelenleg is 1600 diplomás szakértő dolgozhat. Az intézmény vezetője az iskola múltjáról és jövőjéről is beszélt röviden, megemlítette, hogy 6 Nobel-díjas kutatót adott az egyetem, akik nagyon sokban hozzájárultak az intézmény sikereihez, jövőbeli terveik közül pedig a legfontosabb, hogy 2020-ra a világ atomenergia termelésnek nagyhatalmai szeretnének lenni. A prezentáció meghallgatása után körbevezettek minket, a kevéssé impozáns, ámbár jól felszerelt épületben. Egy kiállítást is megtekinthettünk a fiatal kutatók munkáiból. Számomra a legérdekesebbnek a rák azonnali kimutatására alkalmas zsebkendő alakú eszköz bizonyult. Tesztelése jelenleg is folyik. Egyetemi látogatásunkat követően, egy hatalmas kiállító komplexumba vittek minket. Itt felállítottuk a standunkat, felragasztottuk a plakátunkat, zászlónkat, prospektusokat helyeztünk ki, illetve laptop segítségével mutattuk meg a prezentációnk egyes részeit és megismerkedtünk a következő 5 nap legfőbb helyszínével. Este a hotelben népi énekesek, táncosok vártak minket, táncházi hangulatot teremtve. Mindenkit alaposan megmozgattak, sőt megismertettek minket az orosz üdvözlési szokásokkal. Ez az este kiváló ismerkedési lehetőséget is kínált, a német és bolgár delegációval már ekkor nagyon jól összebarátkoztunk.
Kedden a nap nagy részét a kiállításon töltöttük. A szervezők mindenkinek 9 darab „favorit” matricát adtak, ezzel díjazhatták a résztvevők egymás munkáját. A mi projektünk 3 cetlit is begyűjtött, de a delegáció fiú tagjai, Juhász Kristóf és Kassai Dani is begyűjtöttek jó pár matricát. Mivel a verseny országos fordulója az orosz fiatalok számára egy időben, egy helyen zajlott, sok orosz látogatónk is érkezett, de tanárok is érdeklődtek a munkánk iránt. Este 7-kor buszos túrára indultunk felvillanyozva, hogy végre láthattuk Moszkva belvárosát, a Vörös teret, a Parlamentet, Moszkva legnagyobb és legszebb szállodáját, a Radissont.
Szerdán délelőtt szakértők értékelték a munkánkat. Körbejárták az összes „művet”, elolvasták a plakátokat, majd kérdéseket tettek fel az elkészítés folyamatáról, és a jövőbeni felhasználási lehetőségekről. Kristóf és Dani munkáját, a szélturbinát, illetve a számítógéphez csatlakoztatható jelzőboxot, nagyon hitelesnek és meggyőzőnek találták. A mi projektünket mexikói szakemberek vizsgálták, vagy mondhatnám úgyis, hogy vizsgálták volna, mivel nem túl nagy érdeklődést mutattak, nem is beszélve arról, hogy viselkedésük is hagyott némi kivetni valót maga után. Talán ez volt az egyetlen dolog, amellyel nem voltunk elégedettek. A délutáni és esti program viszont kárpótolt minket. Egy interaktív programra invitáltak minket, Moszkva gyerekeknek szóló kulturális központjába, melyet a delegációval egyetértésben „moszkvai csillebércnek” neveztünk el. Itt zenés, táncos produkciókat láthattunk a diákoktól, akik művészi tanulmányaik befejezése után semmilyen képesítést nem kapnak, a képzés csupán annak szól, hogy jól érezzék magukat együtt és fejlesszék a képességeiket. A legnagyobb élménynek Szilvivel, azt találtuk, hogy lehetőségünk nyílott Matriuska babát festeni saját kezűleg, mesterek segítségével. A festés befejeztével, a közeli Moszkvai Állami Cirkuszba indultunk, ahol 2 órát töltöttünk el. Medve, majom, kígyó, légtornász és még miegymás volt a repertoáron. A hazafelé vezető úton pedig megcsodálhattuk, a gyönyörű moszkvai metróhálózat állomásainak egy részét.
Csütörtökön ismét folytattuk a projektekkel való ismerkedést, például olyan nagyszerű munkákat láthattunk, melyek akár, a rák ellenszerévé fejleszthetőek, de volt, aki a papír előállítására 6-7 új technikát is kifejlesztett. Az egyik szlovák tanuló művészi fokra fejlesztette a gyümölcsök tálalását. Faragásukkal 2 éve foglalkozik. A svájci delegáció tagja számítógépes programot fejlesztett ki, egy a hazájában létező kártyajátékhoz, amely a játékosok esélyeinek kiszámítására alkalmas, de ez csak pár nagyszerű munka a sok közül. Tehát, végül is azt a következtetést vontuk le, hogy mind a diákok, mind a tanárok hatalmas energiát fektettek a projektekbe, nagyon is eredményesen és sikeresen. Délután egy az esőerdők élővilágáról, környezetvédelemről szóló előadást hallgattunk meg egy orosz professzortól. Este, a hotelben eljött a kulturális est ideje, melyre már nagyon készültünk: prezentációt készítettünk, zenét választottunk, a fiúknak néptáncot tanítottunk, otthonról népviseletet hoztunk. Sajnos a technika megtréfált minket, ugyanis nem indult el az orosz programmal a szatmári zenénk, de nem estünk kétségbe. A fiúk hátul kifeszítették a zászlót, Kristóf köszöntötte a delegációkat, elindítottuk a prezentációt, és az ahhoz bekészített moldvai zenét, Szilvivel pedig, jó táncosok lévén, improvizálni kezdtünk, kicsit talán kétségbe esve, de szerencsére úgy látszik alaptalanul, hiszen vastaps kísérte a produkciót. Azt este folyamán a mexikói delegáció tagjaival is összebarátkoztunk és fényképezkedtünk.
Az utolsó kiállítási napon, pénteken Tatiyana elvitt minket a kiállító csarnok körüli parkba. Gyönyörű, régi építmények, zöld pázsit, szobrok és szórakozó, vidám emberek fogadtak minket. Vásároltunk szuveníreket, sőt még a közeli tavat is láthattuk. Délután elbontottuk a standunkat, aztán a hivatalos záró esemény következett. Az este nagy részét azonban, egy városnéző hajón töltöttük, a Moszkva folyón. Ez volt az eseménysorozat nem hivatalos zárása. Finom halat és marhahúst kaptunk vacsorára, aminek nagyon megörültünk, hiszen nem volt benne kapor. A kapor az orosz emberek legfőbb ízesítője, így az ételek 90%-ában megtalálható. A hajó emeletén egy jazz zenekar, rendkívül igényes zenével szórakoztatott minket, az előadást csak az idegenvezetőnk szakította meg néha, amikor az éppen látható épületekről szólt néhány szót. Az estén sokat táncoltunk és beszélgettünk, most már kevésbé a projektekről. A szövetség vezetője átadta a részvételt igazoló okleveleket mindenkinek egyesével, a munkák pedig külön elismerésben részesültek. A mi munkánkat a hazai környezet szeretetéért díjazták.
Az utolsó, szombati napon bejártuk a várost egy játék keretében. KGB ügynökként egy bizonyos kódot, betűt, szimbólumot kellett megtalálnunk minden egyes történelmi jelentőségű épületnél. Majd végül az így kapott kódot kellett megfejtenünk. A játékban a bolgár, szlovák és szerb delegációval dolgoztunk együtt, akikkel könnyen megtaláltuk a közös hangot. Ezután minden delegáció külön indult városnézésre a vezetőjével. Mi a Történeti Múzeumot és a leghíresebb moszkvai sétálóutcát, az Arbatot néztük meg. Vasárnap összepakoltunk, de az indulás előtt még megnéztük, hogy milyen is egy igazi orosz piac és újabb hasonlóságot véltünk felfedezni, a „moszkvai Józsefvárost”.
Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el Oroszország szívében. Nagyon sok élménnyel, tapasztalattal és baráttal gazdagodtunk mindannyian. Mind az angoltudás, mind a tudományos szemlélet fejlesztése céljából jó lehetőségnek bizonyult ez az út. Nem is beszélve arról, hogy egy teljesen új kultúrát mutattak be nekünk, rendkívül intenzíven, jól kalauzolva. Én, személy szerint szeretnék még visszatérni Moszkvába, hiszen még annyi mindent nem láttam.

Darvas Dominika