november

Mednyánszky László festménykiállítása

CSOPORTPROGRAM-BESZÁMOLÓ - 4-ES CSOPORT

A Mednyánszky-kiállításon októberben vett részt a 4-es csoport, és bár nagyon hideg volt, mégis nagyon élveztük. A képek elég sötétnek bizonyultak, és első pillantásra úgy tűnt, a festő csak hírből ismerte a boldogságot. Ahogy haladtunk a kiállítás vége felé, egyre több színes és világos képet láthattunk. Nekem nagyon tetszettek a képek, hiába volt szomorú a legtöbb. Ha valaki szeretné megismerni az "IGAZI" világot, annak mindenképp meg kell néznie a képeket. Mednyánszky művészete ugyanis ezt tükrözi. Vannak szomorú, elfogadhatatlan tények, amelyek sajnos hozzátartoznak az élethez. Ezeket el kell fogadnunk, s úgy kell életünket alakítani, hogy szebben élhessünk.
A művész 1852. április 23-án született, egy felvidéki arisztokrata család sarjaként. Koraszülöttként látta meg a napvilágot, így rákényszerült a magántanulói "pályára". 1861-től családjával végleg Nagyőrre költöztek.
1864-65-ben Thomas Endre rajzolni tanította a tehetséges fiút. Apja kérésére mérnöknek készült, de felvételije nem sikerült.
1872-ben beiratkozott a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Tanárai Alexander Strahubert, Otto Seitz, majd Isidore Pils voltak. Zichy Mihállyal, Louvre-ral, Corottal és Millettel, szoros barátságot alakított ki.
24 éves korában már kiállítást tartottak képeiből a párizsi Salonban.
Megismerkedett Emil Jacob Schindlerrel, Wilhelm Bernatzikkal, Robert Russzal és rátalált életének egyik meghatározó személyére, Krudi Bálintra. 1884-ben műtermet bérelt Budapesten, ettől kezdve képei gyakran szerepeltek a Képzőművészeti Társulat kiállításain, és a Műcsarnokban. Összebarátkozott Justh Zsigmond íróval, akiről több portrét is festett.  Meghalt nagyapja, Miri húga és a kisfia, majd a rákövetkező évben édesapját és Justh Zsigmondot vesztette el. Szerettei halála nagyon megviselte. 1898-ban Hegyi táj című képe Állami Nagy Aranyérmet nyert, az Alkony című barlangképét pedig mérete és különleges technikája miatt csodálta meg a közönség. Kisebb megszakításokkal Budapesten élt majd visszatért Bécsbe. 1914-ben, az 1. világháború kitörésének hírére, frontszolgálatra jelentkezett. Korára való tekintettel elutasították, de a miniszterelnök közbenjárásával a hadszíntérre utazhatott, ahol hadifestőként dolgozott. 1917-ben megsebesült és egyre inkább elhatalmasodott veseproblémája is. 1919 decemberétől Kláber Gyula lakásán gyengélkedett, majd hosszas betegeskedés után kórházban hunyt el. Április 19-én temették el Zentralfriendhofban. 1966-ban hamvait hazaszállították, azóta a Fiumei úti temetőben nyugszik.

Kalmár Zsuzsanna
11. évfolyam