Kirándulás

Tanulmányi kirándulás

Felvirradt október 6. hajnala és a házban eleinte még csak fokozatosan lett minden hangosabb, majd 6 óra 30 perckor kitört a ricsaj. 55 lány ébredt fel szinte egyszerre, és eszmélt rá: "ma kirándulunk".
7 óra 15-kor aztán elindult a két buszt is kitevő sereg Herendre. Talán mondanom sem kell, de ily kora hajnalban az oda fele utat szinte mindenki átaludta. Kár értük, hiszen odafelé láthattuk a Velencei tavat, és a Balatont is.
10 órára érkeztünk meg majd részt vettünk egy elgondolkoztató előadáson a Herendi Porcelánról. Itt elmondták, hogy miért is olyan fontos figyelni munkánk minőségére.
Ezután magát a gyárat néztük végig egészen a korongozástól, a forma kialakításán át, a porcelán festéséig, majd égetéséig. Ekkor kellett rájönnöm arra, amit évekig sohasem tudtam igazából elhinni: Herenden tényleg minden kézzel készül. A gyárlátogatás után a Minimanufaktúra következett, ahol kicsiben is végignéztük a porcelánkészítés művészetét, sőt a szerencsésebbek ki is próbálhatták magukat; már ami a tányérfestést illeti.
Utolsó előtti herendi programunk a Porcelán Múzeum volt, ahol megtalálható az összes híres porcelántárgy, valamint a manufaktúra története.
Ezután jött az ekkorra általunk már várva várt program: az ebéd, ami igencsak ízletes volt.
Délután 13-kor elindultunk Székesfehérvárra, ahol Bea néni szülei idegen vezetésre készen vártak minket. Láthattuk hol tanult Vörösmarty, illetve, hogy hogyan működik a híres fehérvári virágóra. Számomra a város fő látványosságait azonban mégiscsak a Bazilika altemploma jelentette. Hogy megindokoljam miért, egy kis ismertetőt kell adnom a helyről. III.Bélát és feleségét is ide helyezték nyugalomba márványszarkofágban, majd amikor a testeket vizsgálat céljából kiemelték innen, azt láthatták, hogy mindkettejük teste kirajzolódott a fedőlapon. Ez persze csak kémia, de nekem mégis ez volt a legérdekesebb.
A visszaindulás előtti utolsó program a Romkert megtekintése volt, amire sajnos már alig maradt pár percünk, s huss: jönnünk kellett haza.
A kis csapat tehát fáradtan, de vidáman elindult hazafelé és 18-kor már a vacsoráért sorakozott.
Ezúton is köszönjük Tanárainknak a szervezést, és a nagyon szép napot! Külön köszönet illeti meg Igazgató Urunkat, a felejthetetlen élményekért!

Polenyik Szilvia 9. évf.