Július

Élménybeszámoló

A nyáron a tavalyi TIT versenynek, és persze Bea néninek köszönhetően lehetőségem nyílt rá, hogy pár napot Olaszországban tölthessek Polenyik Szilvivel, Lantos Csillával és a hugicámmal- Papp Anikóval.
Augusztus 17-én hajnalban indultunk a Nagyvárad térről, s noha az út  fárasztó volt közben szebbnél szebb dolgokat láttunk. Utunk Ausztrián keresztül vezetett, ahol meglepő volt a Magyarországra egyáltalán nem jellemző tisztaság és rendezettség. Este hétkor érkeztünk meg a szállásra, amely Firenzétől mintegy 20 km-re fekszik.
Második napunkon Firenzébe látogattunk, ahol megnéztük a Michelangelo teret, valami,nt a Dómot. A látvány leírhatatlan volt. A hatalmas épület talán kissé túldíszített, mégis gyönyörű. A Brunelleschi készítette kupola felépítésének titkára mai napig nem sikerült rájönni.
A Dóm után ellátogattunk még a Ponte Vecchio-n keresztül a Santa Croce nevű templomba, illetve a Pitti Palotába. Ez utóbbi valaha királyi székhelyként is szolgált, ma pedig olyan neves művészek alkotásait csodálhatjuk meg benne, mint Raffaello, Tiziano vagy Botticelli.
Harmadik napunkon megnéztük Pratot, Luccat illetve Pisat. Amikor Pisa-ba értünk, el sem tudtam hinni, hogy ott vagyok. A "Csodák kertjében" láthattuk a Dómot, a Keresztelő kápolnát, a Campus Altot - a világ legnagyobb reneszánsz fedett temetőjét, valamint a híres ferde tornyot. Itt rengeteg fotót készítettünk.
Hétfőn Siennába látogattunk, ahol megnéztük a Dómot és a híres lovasversenyek rendezésére szolgáló ellipszis alakú teret.
Utolsó napunkat is Firenzében töltöttük, ahol ellátogattunk a Medici városrészbe, ahol Michelangelo több szobrát is megcsodálhattuk.
Remélem lesz még lehetőségem eljutni ebbe a gyönyörű országba.

Papp Ildikó

Olaszországi élményeim

2007. augusztus 17-én, hajnali 5 órakor izgatott várakozás a Nagyvárad téren. A kis csapat még a nyári élményekről beszélget, el sem tudjuk hinni, hogy percek kérdése, és indulunk a cél felé. ami nem más, mint Olaszország.
Este 8 óra körül érkeztünk meg Firenzébe. A fárasztó utazással mit sem törődtünk, hiszen az elkövetkezendő 5 nap mindenért kárpótolt. A szállás csodálatos helyen volt, Firenzétől nem messze, ahonnan jellegzetes toszkán táj tárult a szemünk elé. Egyszerűen el sem hittük, hogy itt vagyunk.
A következő napon a reneszánsz bölcsőjeként is emlegetett városba, Firenzébe utaztunk. Leszálltam a buszról, és nem találtam szavakat. Percekre lemaradtam a csoporttól, hiszen minden egyes apró szegletét mélyen az emlékezetembe akartam vésni. Igaz, hogy több mint 600 fotót készítettünk, de egyikkel sem lehet tükrözni azt az életet, azt a vidéket. És ahogy mondják, Olaszország olyan, mint a művészetek művészete, a képtárak képtára, az építészet építészete, a kultúra kultúrája. Sajnos már nem tudok beszámolni arról, hogy hogy néztek ki a város templomai, de mindegyikben más és más értéket fedeztem fel. Az egyikben az oszlopok tetszettek, a másikban a kupola, a harmadikban az orgonaszó. Persze nem csak a templomokkal vagyok így, hanem az összes nevezetességgel. Így csak felsorolom, hogy pontosan hol is jártunk, és mit néztünk meg: a Santa Croce templomot, a dómot, a városházát, a Pitti-palotát (A palotában a Modern Művészetek Múzeumában jártunk. Ez a múzeum a Mediciek által gyűjtött képeket mutatja be.), a Ponte Vecchiot (más néven a régi hidat, amelyet az aranyművesek utcájaként emlegetnek). Egy helyen ennyi aranyat még soha nem láttunk. Ez a híd köti össze a Pitti-palotát és az Uffizi Galériát.
Vasárnap reggel bár fáradtan, de nagy örömmel indultunk útnak. Előbb Prato városát tekintettük meg. A szűk kis sikátorok közötti hosszas bolyongás után kiértünk a város fórumára. Szemben velünk egy csodaszép templom, körülötte hangulatos kis éttermek és fagyizók, tőlünk balra pedig olasz muzsikusok tették felejthetetlenné a pillanatot, pillanatokat, ugyanis számos helyen jártunk még, de ennyire hangulatos egyik sem volt. A mai nap várt még ránk Lucca és Pisa városa (Pisában a Prato dei Mirancoli épületegyüttese.)
A hétfő délelőtt a vásárlásé volt San Giminanoban. A délután során eljutottunk Sienába. (Ez a város ősidők óta Firenzével versengett, hogy övé legyen a tartomány legnagyobb temploma, ezáltal a hívek többsége.) Arezzoba sajnos csak estére értünk, de így végre láthattunk egy olasz várost, ahol az esti fények különleges hangulatot teremtettek.
A keddi napot ismét Firenzében töltöttük. Az Uffizi képtárba szerettünk volna bejutni, de teljes négy órát kellett volna várnunk, hogy beengedjenek. Így a kis csapat elindult pizzát enni, és rájöttünk arra is, hogy teli hassal mennyivel szebb a város.:D Egészen este 8-ig volt időnk gyönyörködni abban, ami az első nap kimaradt.
Majd óriási, soha vissza nem térő élményekkel indultunk vissza mi kis hazánkba.

Polenyik Szilvia