A múzeumban
Látogatás az Elektotechnikai Múzeumba - Különös múzeumlátogatás
Találkozó 16:30-kor a koleszban. Már mindenki izgatottan várja az indulást, hiszen négy órakor hivatalosak vagyunk a Magyar Elektrotechnikai Múzeumba. Az esős időjárás és a latyakos utcák sem tartanak bennünket vissza attól, hogy egy érdekes előadást, bemutatót hallhassunk a már említett intézményben. Már egy héttel ezelőtt eldöntöttük és megállapodtunk, hogy az 1-es csoport tagjai látogatást tesznek a Kazinczy utcai múzeumban, s volt aki egyénileg, de többnyire csoportosan jutottunk el az adott helyszínre.
Már megérkeztünkkor érdekes látvány tárult a szemünk elé, hiszen a nyitott udvarról az épület falán található, nem éppen modernnek mondható fényfeliratok díszelegtek. Eztán egy kedves úriember beinvitált bennünket az épület belsejébe, hogy ott megismerkedjünk az elektrotechnika fejlődésével és a különböző tárgyi emlékekkel. Nagy meglepetésünkre Bea néni édesapja volt az, aki végigkalauzolt bennünket a múzeumban, s interaktív kísérletekkel dobta fel borús délutánunkat.
Az első állomás a Jedlik Ányos terem volt, ahol bővebb információt kaphattunk a fizikus életművéről, valamint feltalálásairól. Mint azt az érdekes előadás során megtudhattuk, az ő nevéhez fűződik az 1829-ben készített elektrodinamikus motor, amely kommutátor segítségével közvetlenül forgómozgást tudott végezni. Ez a gép az őse a mai egyenáramú motoroknak. Tisztáztuk továbbá az áram fogalmát, és nagyfeszültségű kisüléseknek lehettünk szemtanúi. Láttuk a szintén Jedlik-féle nagyfeszültségű kondenzátortelep működését. 
A következő, Déri teremben is igen érdekes dolgokat vehettünk szemügyre, például egy múlt századi vasalót vagy egy kezdetleges mosógépet. A háztartási gépeken kívül voltak ott még generátorok, motorok és különböző villamos műszerek is.
Az utolsó teremben rengeteg izzót láthattunk, amik között voltak Wolfram-szálasak, kriptonégők és egyebek. Bay Zoltánról és a Tungsram gyárról is megtudhattunk egy kevés információt, mialatt Kriszti, az előadó egy kérdésére tett helyes válasza miatt ajándékot is nyert. A termet elhagyva egy kapcsoló megnyomása után elénk tárult Magyarország villamoshálózatának nagy, térképen ábrázolt képe. Ezután a kanyargós lépcsőn felmászva két, még igen régi utcai világításra szolgáló lámpát láthattunk. Megtudtuk azt is, hogy Európában Temesváron volt harmadikként utcai világítás, s hogy két izzót helyeztek a búra alá, hogyha az egyik meghibásodna, akkor a másik átvegye az első feladatát. Mindemellett érdekes poszterek díszítették a falakat olyanokról, mint a részletre való rádióvásárlás, vagy a televízió-sugárzás. A bemutató tehát a villamosságtan kezdeteitől, az elektrosztatikától, az elektrodinamikáig, a mai kor elektrotechnikájáig, a villamos áram előállításáig, elosztásáig és felhasználásáig terjednek. Sajnos az óra már negyed hatot mutatott, ezért sietnünk kellett vissza a kollégiumba. Szomorkodva hagytuk el a múzeum területét, hiszen nem tudtuk megtekinteni az összes kísérletet az időhiány miatt, ám ettől függetlenül derűs mosollyal gondolunk vissza arra a néhány délutáni órára.
Mindenkinek előszeretettel ajánljuk a múzeum meglátogatását, ahova előzetes bejelentkezés után lehet eljutni. Konklúzióként megemlíthető, hogy a Magyar Elektrotechnikai Múzeum gyűjti a magyar elektrotechnika tárgyi emlékeit és bemutatja fejlődését a kezdetektől napjainkig. Generátorok, motorok, transzformátorok, villamos műszerek és készülékek, háztartási gépek, világítás, villamos mozdonyok láthatók a "tárlatvezetés" során. Interaktív kísérletek, nagyfeszültségű kisülések bemutatására gyakran kerül sor. Van a múzeumnak könyvtára és archívuma is, azaz minden odalátogatónak hasonló élményekkel szolgálhat, mint ahogyan az 1-es csoportnak.
József Zsófia