Vendégek

A kollégium történetének dicsekedni való részét képezik vendégeink. Volt köztük diplomata, írónő, sportoló. Minden esetben felejthetetlen élményeket szereztek a kollégium diákjai számára. Szinte évente akadt egy-két diák, aki felvette a kapcsolatot az illetékes személyekkel és levezette a beszélgetést. Nem szabad elfelejtkeznünk azokról a vendégekről, akik régen itt laktak, de ma már csak vendégként jönnek "haza".

1989-et írunk.
A kollégium diáksága december 19-én meghívta a három öttusabajnokot Martinek Jánost, Mizsér Attilát és Fábián Lászlót egy rövid csevegésre. A fiúk nagyon jól érezték magunkat ennyi lány társaságában. Bizonyítja ezt az a néhány sor, amit a vendégkönyvbe írtak.

Ady Endre Kollégiumnak:
Köszönjük a kellemes fogadtatást, melyben részesültünk.
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a vidám estén.
Az öttusa Világ-és Olimpiai Bajnokai.

1994. február 28-án az a megtiszteltetés ért minket, hogy Göncz Árpád teljes életnagyságban látogatott el hozzánk! Ő sem hagyott itt minket egy-két kedves szó nélkül:

Gyönyörűek vagytok, okosak vagytok és tiétek a jövő.
Azt persze már nem merem állítani, hogy ez a jövő könnyű is lesz.

Szeretlek benneteket! 

Göncz Árpád látogatása az Adyban

1994. február 28-án az Ady Endre Közgazdasági Szakkollégiumba látogatott Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke. A Fővárosi Közgyűlés képviseletében Sáska Géza az OB elnöke volt jelen. Benedek István a kollégium igazgatója tájékoztatót adott a középfokú szakkollégiumi modell működéséről. Göncz Árpád a falusi fiatalok felemelkedésének fontosságáról, az esélyegyenlőségről, a szabad iskolaválasztás biztosításáról szólt, amely csak megfelelő színvonalú kollégiumi háttérrel valósítható meg. A diákokkal és a kollégium dolgozóival kötetlen beszélgetést folytatott. Nagy szeretet és érdeklődést sugárzott minden kérdésével és mondatával. A diákok dedikáltatták Göncz Árpád könyveit. Kedves figyelmességként az általuk készített antológiával ajándékozták meg a köztársaság elnökét. A diákoknak és a dolgozóknak egy életre szóló emléket jelent ez a találkozás.

Göncz Árpáddal találkoztunk!

Megállt egy fekete hatalmas Mercedes a kollégiumunk kapujában. A testőrök pillanatok alatt ellepték az egész épületet. Hatalmas előkészületek, óriási izgalom, a csend még nem mondható teljesnek, mindenki pszt! Itt van, te szent ég! Az egész diáktanács lerohant a kapu elé, s akiben még maradt annyi lélekjelenléte, hogy állt a lábán, az a DT-elnökkel karöltve néhány üdvözlő mosolyt sugározhatott Göncz Árpád felé, miközben elhangzott az üdvözlőbeszéd és átadták a virágot. A kollégium dolgozói közt eltöltött rövid idő után a legnagyobb tanulószobában zajlott az igazi, a nagy találkozás. Ott, ahol mi minden este összejövünk, hogy - mint a jó családokban szokás - megosszuk egymással örömeinket, gondjainkat. Néhány régebben elhangzott napos beszámolóval és egy rövid hangképes kollégiumi bemutatóval elárultunk magunkról szinte mindent, amit rólunk tudni érdemes. A vidám hangulatú műsor és a születésnapi köszöntés után mi csak ültünk csendben és hallgattuk Árpi bácsit, aki a beszélgetés alatt egyfolytában arra törekedett, hogy a légkör hivatalos részét elfeledtesse velünk és egy kedélyes beszélgetés alakuljon ki. Bevezetőül két régi írását olvastuk fel, ezzel indítottuk a téma fonalát. Rögtön felismerte, hogy ezeket hajdan ő írta a kollégiumi életről. Nagyon megörült annak, hogy mesélhet két hivatalos diplomáciai tárgyalás között nekünk a régi világról, a vidékről, a falusi családokról, az akkori tanításról. Mikor a mese közben egy másodperc csend támadt (amíg szegény Árpi bácsi levegőt vett) rögtön felhasználva az alkalmat, érkeztek az első kérdések.

Érdekes volt számomra, hogy néha ironikusan, néha keményen, kritikusan értékeli munkahelyeit, pályáját, az egész életét. Elmesélte, hogy banktisztviselőként kezdte, majd az egyetem utolsó évei alatt a kisgazda pártba belépve a Nemzedék című hírlapnak lett a felelős szerkesztője. - "Olyan rossz lapot csináltam." - jelentette ki nevetve. - "Ezt már akkor is tetszett tudni?" - hangzott rögtön a kérdés. Persze aztán megnyugtatott minket arról, hogy az ember készakarva nem csinál rosszat. Így ő is akkoriban abban a tudatban csinálta az újságot, hogy az jó. Tapasztalatokat is adott át Árpi bácsi, például elmondta, hogy a legfontosabb egy lapnál az, hogy meg kell határozni kiknek, készül, kiknek szól.

Ez egy ilyen magamfajta, szárnyait próbálgató újságíró palántának elraktározandó bölcsesség volt! "Mi paraszt fiataloknak csináltunk értelmiségi lapot" - hangzott nevetve a beismerése. "De tanultunk belőle!" - folytatta komolyabban.
Sajnos nagyon kevés volt az ideje, pedig még annyi mindenről szerettünk volna beszélgetni. Azért amennyire csak lehetett az utolsó pillanatig halasztotta a búcsúzkodást, így még annyi idő maradt, hogy mindenki kapott a könyvébe, ellenőrzőjébe, bizonyítványába egy aláírást, dedikálta a könyveit. Néhány fénykép is készült, és az egész találkozást videóra is felvettük, hogy megmaradjon az utókor számára ez a számunkra felejthetetlen hétköznap délután.

Hányik Ottilia

Az Adys diákok vendégségben Göncz Árpád elnök Úrnál

Nem egész 1 hónap múlva, 1994. Március 23-án Ágai Ágnes írónőt hívta meg a kollégium.

Nagyon örülök és köszönöm, hogy köztetek lehettem, további jó munkát és további friss fiatalságot kívánok !

Mivel a kollégium tele van focirajongó lányokkal, nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy 1994. december 8-ára meghívjuk Bánfi Jánost, aki válogatott focista.
Annyira jól érezte magát, hogy haza sem akart menni. Együtt énekeltük a Micimackót, zongorázott nekünk. Ez az este mindenkiben örök nyomott hagyott. Legalább akkorát, mint amekkorát ő a mi Vendégkönyvünkbe:

Nagyon örülök, hogy itt lehettem köztetek. Igazán hangulatos "kicsi" kollégium és persze itt vannak a legszebb lányok....
Futball(ista) rajongó lányok

Variáció két tételben

Mit tehet az ember, ha kérdése van egy hírességhez? Beül a TV elé, vagy halomra vásárolja a legkülönbözőbb sajtótermékeket, abban reménykedve, hogy majdcsak akad egy, amelyikben az ő kedvencével készült interjú.
S ha a Tisztelt Újságíró pont azokat a kérdéseket teszi fel, amikre emberünk kíváncsi, akkor az érdeklődőnek óriási szerencséje van. S ha mégsem? Akkor pech. Vagy van más megoldás is?

I. Tétel
Szeptember vége lehetett, amikor egy este elhatároztuk, hogy meghívjuk a kollégiumba Bánfi Jánost és Telek Andrást, a Kispest, illetve a Ferencváros csapatának labdarúgóját. Az ötlettől a megvalósításig hosszú idő telt el. Eredetileg egyszerre szerettük volna meghívni a két - a válogatottságért egymással versengő - játékost. Levelek, telefonok jöttek-mentek, ám az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy sikerül e létrehozni a december nyolcadikai találkozást.
Ha valaki figyelemmel kísérte András őszi játékát, valószínűleg észrevette: a középhátvéd végig bekötözött térddel játszott. Azt azonban kevesen tudják, hogy a műtétre december 7-én került sor. Így aztán Bánfi Jani egyedül látogatta meg a kollégiumot.

Először az éppen aktuális témákról beszélgettünk. (Válogatott, magyar klubcsapatok nemzetközi szereplése, Mészöly Kálmán, Verebes József, Détári Lajos, Lisztes Krisztián.) Majd áttértünk a magánéletre. Rövid idő alatt kiderült, hogy mindössze pár utcányira lakik az Adytól. A Bánfi-rajongóknak egyéb adatokat is közlünk. Kedveli az állatokat ( különösen saját bejáratú spánieljét, Jaffit). A csapatból Pisont István volt a legjobb barátja. (Ezt már csak múlt időben írhatjuk, mert a barátság valószínűleg megmaradt, Pisont időközben a belga Charleroi-hoz került).
A hangulat kétségkívül akkor érte el a tetőfokát, amikor Jani zongorához ült és énekelni kezdett. Így felszínre került rejtett tehetsége, amit a pályán nem láthatunk. A legnagyobb sikert a Micimackó és a Nincs baj baby című slágerekkel aratta. Annyira elmerült a muzsika élvezetében, hogy majdnem elkésett egy üzleti vacsoráról.

Vravuska Eszter

Ha már "nekilendültünk" a sportolóknak, nem hagyhattuk ki a sorból Telek Andrást sem, aki szintén válogatott focista. ő már félénkebb volt, de hamar átsegítettük a nehéz perceken...

Igazán meghatott hangulatban köszönöm a meghívást, a meglepetéseket. Sajnálom, hogy csak rövid ideig lehettem köztetek,pedig érzem, hogy könnyen feloldódhatnék.

II. Tétel
Nagy várakozással és némi félelemmel vártuk Telek András látogatását: vajon lesz olyan jó hangulat, mint Bánfi ittjártakor?
Aggodalmunk nem volt ok nélküli, hiszen a sajtó általában azt írta, hogy halk szavú, félénk fiatalember. Kezdetben valóban zavarban volt, amin nem lehet csodálkozni. A helyében - több, mint hatvan lány előtt - mi sem viselkedtünk volna másként. Bár már boldog, s boldogtalan a válogatottságáról és a kispesti kupameccseken történt botrányról kérdezgeti, mi mégsem tudtunk ezektől elszakadni. Igaz, semmi újat nem hallhattunk ez ügyben. Mégsem jött hiába. A futballon kívül még bőven akadt téma: komolyzene, vallás, filmművészet. A filmek közül is a Holt költok társasága és az Amadeus a kedvence. Ez utóbbiból származik Mozart iránti rajongása. Ami pedig a vallást illeti, katolikus, de tolerálja a másképp gondolkodókat és másban hívőket.

Nem iszik, nem dohányzik, sőt (ifjú labdarúgójelöltek figyelem!) Élete első és egyben utolsó cigarettájával is csak 20. születésnapján próbálkozott. Talán még hajnalig is elbeszélgettünk volna, ha nem kapjuk azt a szomorú hírt, hogy itt a takarodó ideje.
Tény, hogy vannak hátrányai a kollégiumi életnek. De nem szabad megfeledkezni az előnyeiről sem. Egy jó közösség sokat jelenthet, és ez az életforma rengeteg előnnyel jár. Ha kihasználjátok a lehetőségeket, hasonlóan csodálatos találkozásban lehet részetek, mint nekünk volt Janival és Andrással.

Vravuska Eszter
 
2 év kimaradás után 1996.március 23-án Demszky Gábor Budapest főpolgármestere jött el közénk. A hivatalos hangnemet hamar felváltotta egy baráti beszélgetés. Ő is megtisztelt minket azzal, hogy írt a Vendégkönyvünkbe.

Kedves diákok,
Minden alkalommal újra és újra meggyőződhetek
arról, hogy ma a fiatalok életrevalóbbak, szebbek és vidámabbak, mint mi voltunk. Őrizzétek ezeket az értékeket és erényeket. Előmeneteletekhez sok sikert kívánva.

Persze mi nem tudtunk szabadulni a sportolóktól és úgy éreztük, hogy Czene Attila nélkül nem lenne teljes a sorozat. Ő már nem mert hozzánk egyedül jönni, hozta a barátját, a szintén úszó Zubor Attilát.
A hangulat ez alkalommal is hamar a tetőfokra hágott. Miután megkapta a kis "ajándékait" már felszabadultabban nevetett velünk.

Kedves Lányok !

Már eddig is örültem a meghívásnak, és hogy itt lehetek, lehettem. Már csak a meglepire várok, hiszen tudjátok, mennyire szeretem. Egyébként nagyon aranyosak voltak a kérdések, tetszett, hogy ennyire felkészültetek és vártatok rám. Nagyon megtisztelő volt és még 1-szer köszönöm.