tél

Ady Endre: A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gõzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.
 
Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?
 
Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.
 
S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.